MAZOCHISTA EGYÉNISÉG: SUUNTO VECTOR

Kép forrása: suunto.com
Régóta esedékes már ez a kis bejegyzés, mert a blogra kívánkozik hetek óta, és ezért nem is halogatom tovább. 
De - én szólok előre ! - semmi négyezer méter, semmi hűjdenehéz szólótúra stb., stb.... Most (és remélem nem utoljára) kedvenc hegyi utitársaimról lesz szó, pontosabban szívemcsücske cuccaim egyikéről - mert bizony sok van ám !
Éspedig: Suunto Vector outdoor-karóra. 
Nem ijedjen meg senki, nem fogom kivesézni itt spéci technikai nyelvezettel megszórva a precízíós műszereket gyártó finn cég egyik sikertermékét, csupán csak személyes benyomásaimat szeretném közzétenni, amelyek négyévnyi használat után kristályosodtak ki, hogy úgy mondjam... mert bizony van itt kristály is, mégpedig jég ! 
(komoly tesztért ugrás erre a linkre ! )
Kedvenc cucca mindenkinek van, amely valahogyan hozzánő az emberhez az idők folyamán, és jöhet bármilyen újabb, csicsásabb, többet tudó kütyü, úgy is az marad a favorit. Különösen aktuális ez akkor, ha olyan speciális területről van szó, mint a magashegyi túrák, mászások, és az evvel járó, néha meglehetősen mostoha körülmények. Egy megbízható, szükség esetén nagyon is helytálló cucc lecserélése - vagy, neadj'isten elvesztése -  kellemetlen élmény lehet.  Na de vissza a Vectorhoz...
2008 nyarán kaptam ajándékként, egy korzikai kirándulás előestéjén. Azóta hűen szolgált mindenféle körülmény közt, persze főként a magashegyi kirándulásokon, mászásoknál vettem hasznát. Ha kell a barométer - ott van a kezeden; ha azt akarod tudni, hogy adott idő alatt mennyi szintet másztál - megmondja; ha a tengerszintfeletti magasságot akarod tudni, akkor is arra van válasza. Talán ezek azok a speciális tulajdonságai, amelyekre leggyakrabban használtam ( a teljesen átlagos karóra-funkcióit most nem említem).
Aztán jópár hónappal ezelőtt ( valamikor májusban talán?) beütött a mennykő. A Vector, lazán pihenve tartóján, amolyan hibernációs fázisban ( kényelmes melegben, biztonságos távolban a kegyetlen hegyi körülményektől) gondolt egyet, és elromlott. Éspedig elég furcsán: eltűnt a kijelző folyadékkristályainak nagy része. Elemcsere, kalibrálás, stb.; minden megpróbáltam én, de nem segített. Megártott neki a kényelem? meglehet...
Így hát szomorúan elkönyveltem, hogy ennek bizony annyi, és persze attól a pillanattól kezdve mindig hiányzott. Nem volt szívem eldobni, ezért hagytam a helyén, néha valami titkos reménytől űzve belepakoltam az elemet, hátha újra régi fényében fog felragyogni - de nem. A kijelző makacsul maradt az az összevissza vonalkás, hol-itt, hol-ott jelen-van-a-cella kuszaság. Olvashatatlan, értelmezhetetlen. 
Valamelyik nyári / őszi hónapban - hogy milyen ötlettől vezérelve, ezt nem tudom - egyik nap lekaptam a helyéről, azzal a szent elhatározással, hogy most már megy a szemétbe. Rossz tulajdonságom az, hogy ha valamit  nem használok, akkor az vagy megy ajándékba, vagy szemétbe, de gyorsan eltüntetem a környezetemből. Csak semmi raktározás! De ezúttal a Vector a hűtőszekrénybe került, mégpedig a mélyhűtőbe....
De hogy miért, azt senki ne kérdezze tőlem...
Ottmaradt. 
Hetekig; aztán közel két hónapig hűsölt ott, jóval fagypont alatt. Egy nap K. valamiért benézve  a fagyasztóba meglepetéssel vette tudomásul, hogy a remélt fagylalt helyett a Vector gubbaszt ott.  Miután leszáradt a megolvadt jégpára róla, belegyömöszöltem az elemet; és lám - kedvenc órám , mintha mi sem történt volna, ott folytatta, ahol abbahagyta közel egy évvel ezelőtt. 
Magyarázat nincs; és ez baj, mert ha a hiba nincs megoldva, akkor - bármennyire látványos  -  csak időszakos a javulás. De látszólag a fagy nagyon helyretette, mert közel fél hónapig nem volt bajom vele.
Ámde ma reggel - kell írjam? ... ugyanaz a probléma újra, és nincs rá magyarázat. Félórát piszkálom, elem ki, elem be, semmi eredmény. A délután folyamán - ezúttal a méregtől vezérelve - kecses ívben vágom be a csontüres nappali sarkába. Mint lapos kő a tófelszínen, úgy pattog kedvenc órám a padlócsempén. Utánamegyek, mégegyszer ellódítom, ha lehet még látványosabban mint előzőleg.  És lám ! Semmi baja, mintha mindig is szeplőtelenül működött volna...
Érti ezt valaki?
Most azon agyalok, hogy vajon meddig tart a jóság, és hogy mit tudjak bevetni legközelebbi alkalommal ?? Kalapács, szakadékba dobás, prés... :-) A fura az, hogy soha nem fizikai vagy egyéb behatás közben romlott el, hanem mozdulatlan állapotban. Mindenestre kijelenthetem, hogy ezek után új Suunto órám egyhamar nem lesz, nagyon elvesztettem a bizalmamat a termékben. Főként, hogy utánaolvasva a világhálón, na meg közeli ismerőseim panaszait is figyelembe véve úgy nézem, hogy elég sok probléma akad evvel a típussal. 
Suunto-tulajok, ennyit a kedvenc karóránkról.... ha valaki így jár mint én, bátran kínozza meg az eszközt, nem veszt semmit. Mélyhűtőbe vele !!