Olyan fogás vagy lépés, amin nincs semmi amiben megakadhatna az ember keze vagy a talpa. Ez egy lejtős falfelület amit nagyon nehéz jól megfogni, illetve meglépni. Érdes, szemcsésebb kőzeten elég jól használhatóak ezek a formák is, ilyen a gránit vagy a homokkő. Olyan út, fogás, lépés, illetve technika ahol a mászó a tapadási súrlódást használja ki. Más néven tapadásos mászásnak is nevezik. Általában befelé dőlő falak. ( forrás: szikla.hu, alpinetrade.hu )
******
 |
| (forrás: Internet) |
A sikertelen Matterhorn (Cervin) látogatás után borongós hangulatban hagyjuk el Olaszországot. A hangulaton sokat nem enyhít az autópályák kapurendszere (irgalmatlan drágák!), de aztán a Dauphinéi Alpok felé közeledve az egyre jobb idő, tisztább égbolt és napsütés meghozza a kedvet. Ismerősként üdvözlöm a tájat - én valamikor már jártam ezen a vidéken, de Ailefroide nevét eddig még csak mászókalauzok révén ismerem. Az Écrins Nemzeti Park szélén elhelyezkedő mászótelepülés minden oldalát sötét gránitfalak szegélyezik, tele különféle nehézségű sportmászó-szektorokkal. Álomszép környezet, egy nagyon jól kialakított, meglehetősen olcsó kemping, ahol szinte mindenki mászó - ez kell nekünk !
******( szektor: Fissure d'Ailefroide)
Furák ezek a sima gránitfalak - alattuk állva az a meglehetősen csalóka érzésem támad, hogy ezek egyáltalán nem is nehezek, hogy talán túlértékelt a nehézségi fokozatuk. ( na, ennél nagyobbat nem is tévedhettem volna... ) 40-45 fokos, üres falak, ahol a nittek élesen kiválnak a környezetükből, mert itt aztán kiemekedés, bütyök, repedés nem nagyon van, itt tapadni kell. A mászószektor nem túlzsúfolt, de azért a könnyebb nehézségű utakban ( 3-5) elég sokan másznak. Ismeretlen szikla, ismeretlen technika - és látszólag mennyire könnyűnek is tűnik ! Árpi is úgy gondolja, ezért az első választás rögtön egy három kötélhosszas, 5b, 6a+, 6a+ nehézségű útra esik. Az első hosszt én indítom; amúgy én szeretem a táblamászást, ezért lelkesedésben nincs is hiány.
Apró bütykök, kis, függőleges repedések, amelyek éppcsak arra jók, hogy a kényes egyensúlyi helyzetet stabilizálják... a második biztosítópontig (nitt) nincs is bajom. De aztán jön egy áthajlás, jókora inverz fogással, előttem a harmadik nittel, aztán ... aztán semmi. Előttem lapos, meredeken emelkedő tábla, és hiába látom a lehetőséget, sehogyan nem kapom azt az egyensúlyi helyzetet, amelyet megbízhatónak ítélnék a továbbhaladáshoz. Bevállalós...
Ilyen sem volt.... nem nagyon szoktam vackolni azzal, hogy esek vagy nem, de itt más az ábra. Nem merem bevállalni, nem és nem... egy reibungtáblán esni nem épp a legvonzóbb dolog a világon, főként egy ilyen durva gránittáblán. Próbálom párszor, de mindig visszalépek - egyre tolakodóbban ott lebeg előttem annak a képe, hogy végigszánkázok rajta és épp az áthajlás pereme lesz az, amiben szépen felakadok. Nem egy megnyugtató alternatíva....
Hihetetlen... ilyen rég nem volt nálam, hogy ennyit szerencsétlenkedjek; visszalépek, egyre jobban görcsölök, vesztem a mentális egyensúlyt. Most veszem csak észre előttem a nittfülben a vékony kötélgyűrűt: annak bizonyítéka, hogy valaki mást is megszívatott ez a szakasz. Iszonyú mérges vagyok a helyzetre, és annak tudata sem semlegesíti, hogy egy olyan technikával kell mászni , amelyet eddig sehol nem volt lehetőségem próbálni. A svájci Mittagfluh reibungos, 5c+-os hosszai teljesen más jellegűek voltak.
Árpi is megpróbálja, de ő sem jut tovább. Még egyszer belemászok, de érzem már, hogy nem fog menni, ezért utolsó mozzanatként igénybe veszem a kötélgyűrűt az ereszkedéshez, amelynek jelenléte gyógyír a visszavonuláshoz: más is rosszul becsülte fel itt a dolgokat, nem csak mi...
De nincs vége, tudom hogy nincs. Ha nem megy az 5b, akkor vissza a 3-as nehézséghez, a kezdők útjaihoz. Itt persze repülünk felfele, ahogyan egy rövid, de meredek 5c-s útban is. Árpi rühelli az egészet, neki függőleges vagy áthajló fal kell, bennem meg egyre erősebb a vágy a táblamászás titkait elsajátítandó: nekem kellenek ezek az utak !
Tudom, hogy vissza fogok jönni értük, ezt a fajta fertőzést leküzdeni nehéz lesz... isteni ez a hely !
******( szektor: La Gorge)
Na végre ! ( mondaná Árpi :-) Meredek, áthajló fal, peremek, élek - csak semmi "reibung". Gyönyörű 6a, kompakt gránittábla, pikkelyek meg lyukak, aztán éles grincen támaszkodik a cipő, és bevillan: nincs ez 6a ám ! de a végső 6-7 méter helyreteszi a dolgokat , nagyokat szusszanva érem el az enyhén áthajló rész szigorú inverz fogásai után a standot.
Árpi még bepróbál egy 6b-t, de egy "reibung" ( már megint ! ) kifog rajta, az erősödő szél is egyre inkább eszünkbe juttatja a közeledő estét.
Holnap... holnap már más világ vár.
Hó, jég, gleccser...meg 4000 méter.
******( szektor: La Gorge)
Na végre ! ( mondaná Árpi :-) Meredek, áthajló fal, peremek, élek - csak semmi "reibung". Gyönyörű 6a, kompakt gránittábla, pikkelyek meg lyukak, aztán éles grincen támaszkodik a cipő, és bevillan: nincs ez 6a ám ! de a végső 6-7 méter helyreteszi a dolgokat , nagyokat szusszanva érem el az enyhén áthajló rész szigorú inverz fogásai után a standot.
Árpi még bepróbál egy 6b-t, de egy "reibung" ( már megint ! ) kifog rajta, az erősödő szél is egyre inkább eszünkbe juttatja a közeledő estét.
Holnap... holnap már más világ vár.
Hó, jég, gleccser...meg 4000 méter.
 |
| Ailefroide, a kemping meg a "Fissure D'Ailefroide" szektort rejtő sziklafal. A "La Gorge" a mély hasadék a fal közepén |
No comments:
Post a Comment