LOS GIGANTES - VIZEK ÚTJÁN ( Tenerife, 2015 november)


A "Los Gigantes" központi falrésze. A baloldali, jókora árnyék a "Masca" híres kanyonját rejti, a pirossal jegyzett részen(lenti kép) egy vízvezeték-csatorna részlete figyelhető meg.



   A Los Gigantes-túra talán a legfontosabb bejegyzés volt azon a listán, amelyen a Tenerife-i látványosságokat rendszereztem. A nyugati part óriási sziklafalait meglátogatni előkelőbb helyen szerepelt, mint a sportmászó zónák felderítése - ami azért nagy szó részemről :-)...
Nehéz túrának írták le az útikönyvek, s az is volt - hegyi terep ez, alig 500 méterre a tenger színétől. Meglehetősen változatos, nem csak egy egyszerű séta.... Ezt már az elején megtapasztaljuk, amikor a sziget belsejében, Tamaimo városka mellett sikerül rátalálnunk a "bejáratra" : szó szerint, mert a túra egy kilométer hosszú alagúttal kezdődik, amelyet a vízcsatornák miatt fúrtak át a hegyen. Ezekre a vizcsatornákra érdemes kitérni bővebben, mert a maguk módján eléggé építészeti/mérnöki remekművek. Mivel a felszínen folyó, természetes víz eléggé ritka kincs errefelé, ezért a sziget fennsíkjairól aláereszkedő vízfolyásokat mesterséges csatornákba gyűjtik, és vezetik le a tenger mellett sorakozó banánültetvényekhez. 
    A sziget egyik jellemző felszíni formája a "barranco". A "barranco-k" a torrenciális esők által kivájt szárazvölgyek, és a kőzet jellege miatt néhol elég tekintélyes mélységű kanyonok alakultak ki. Rengeteg van belőlük ( a leghíresebb talán a "Masca"-kanyon); ha homológiát keresek, akkor talán a hazai hegyek (főként Bucsecs) szakadékvölgyeihez hasonlítanak, ugyanaz a morfológiájuk, ugyanúgy tele vannak "szöktetőkkel", mint azok, csak épp a növényzet jellege más teljesen, na meg a kőzet. Ezekben a "barranco"-ban húzódnak végig ezek a csatornák - 30-40 cm mélységű és átmérőjű betonvályúk, amelyeket lapos kövekkel takartak le, és helyenkén cementtel is rögzítették ezeket a köveket. Az esési szög úgy van kialakítva, hogy a víz bennük folyamatosan folyik, de sehol nem torlódik föl, és ez az enyhe lejtőszög állandó kilométereken keresztül. Néhol sziklafalak közepén vezetnek, ahol csak épp a csatornának van hely... hajmeresztő dolog végigmasírozni egy-egy ilyen csatorna tetején, mert melletted néha 100-200 méteres mélységek vannak...és néhány turistaútnak muszáj ezeket követnie, mert egyébként nem lenne más lehetőség. És persze ott vannak a hegyek, mint akadály... de az építők megoldották, nagyon sok helyen egyszerűen átfúrták a hegyeket, hogy keresztül tudják vinni a csatornákat. 
    Visszatérve a túrára: Tamaimo 576 m magasan fekszik, innen meg folyamatosan lefele kell haladni a tengerszint felé; amolyan fordított hegymászás ( jah, meg persze visszagyaloglod egy másik úton az egészet, mert az autó fent maradt, ugyebár...) Útközben két alagúton is át kell menni, utána meg megkeresni az ösvényt a szakadékvölgyeken át. Jelzés az nem sok van, és az általunk használt útikönyv sem volt a legpontosabb, tehát minden adott volt az eltévedésekhez. Na meg még ott vannak a kaktuszok, a bónusz :-), nem mész azért ott, ahol úgy gondolnád hogy jó lenne menni.  Rossz csatorna mellett indulsz el, belekavarodsz egy irgalmatlan mély völgybe, trópusi növényzet növi be mindenütt az egérrágta, lyukacsos sajthoz hasonlító, időmarta sziklafalakat... aztán alagút, aztán egy újabb és nincs tovább, mert le van zárva... fordulás vissza, lehet kezdeni elölről a keresgélést. De megvan a varázsa, és amikor a második alagút végtelenségéből kibukkansz a Los Gigantes sziklafalának a közepén ( a falak magassága 300-600 méter közt váltakozik), alattad 150-200 méterrel ott robajlik a mélykék óceán  - na, az nehezen feledhető. 
   A túra második része  - amely végigvezet a sziklafal közepén, néhol csak  méternyi keskeny peremen - igazi hegyi ösvény, ereszkedni-emelkedni is kell, és olyankor  kevés mászás is szükségeltetik a haladáshoz; szédülősök ne vállalkozzanak rá. Az alagutakhoz  ajánlatos a fejlámpa mellé  egy sisakot is pakolni, mert a durván faragott falak bizony néhol alacsonyak, amint én is megtapasztaltam ( még pár tíz méter volt a kijáratig, nem figyeltem oda és kaptam is egy hasadást  a fejemre egy belógó szikladarabtól... van ez így )
   Ha valaki vállalkozik a végigjárására, írjon bátran a részletekért... egyike a nagyon ajánlott céloknak a szigeten. Néhány fotó, a teljessség igénye nélkül:


Az első alagút bejárata



Tipikus helyi növényzet



Elkapom a helyi madárfauna egyik tagját - egy fogoly

Vízvezeték és barranco


Jellegzetes Tenerife-i táj, különféle kőzetből képződött lávaárak alakították ki a grandiózus felszínt


Az első pillantás az Atlanti-óceánra a második lagút kijáratából. Középen a vörös csík a turistaösvény, fent meg a vízvezeték eghy szakasza látható. 
Az ott középen egy vízvezeték...


A távolban Los Gigantes város, a túra végpontja



A túra végső szakaszai

Tenerife híres fekete strandjairól - ez itt a túra végpontja, 0 méter :-) 


No comments:

Post a Comment